Szükségem van az életemben egy emberre, legalább egyetlen emberre, akinél nem kényszerülök önvédelemre. Akinek minden titkos vágyam, és titkom ki merem adni. Akit beengedek magamba.És ő is tökéletesen elfogad, mert ez vagyok, minden jóval, rosszal, nemes és szennyes gondolattal együtt.
És Ő lenne az egyetlen ember, akit valóban szeretnék.
Ha igaz az, hogy a szeretetben és a szerelemben a kettő egyé válik, és egymásba ölelkezik, kapaszkodik, akkor ott nem lehetnek magántitkok, hozzáférhetetlen sebek, és főleg levegőtlen, gennyes sebek nem lehetnek, mert nem tudnak egymással összeforrni. Összeforrni csak a tiszta tud, ezt még a sebészek is tudják, mert még a testünk is így működik. Senki sem tökéletes! És elvárhatatlan, hogy az legyen, mert az ember nem az.De zörekednünk kell a jobbra, és nem szabad feladnunk. Ha valakit őszintén akarunk szeretni, saját hibáival kell elfogadnunk, és megtalálni benne a tökéletességet.
