egy hosszú nap

Találkoztunk Kedvessel kedd este, tegnap egész nap együtt voltunk, szinte egész nap csak fetrengtünk meg gitároztunk, pontosabban megint csak Ő gitározott, én meg halgattam, meg kicsit énekeltem... :) Aztán hajnal 2-ig fent voltunk, 5-kor meg kelni kellett, mert ma 8-ra ment dolgozni. Én naívan hazajöttem, gondoltam majd beájulok az ágyba, ugyanis azt a három órányi alvást igencsak kevésnek éreztem. Szóval hazaértem, anyu még itthon volt, boltba akart menni, én meg gondoltam jó fej leszek, mer úgyis van kocsim meg időm is, felajánlottam, hogyha ír listát, elmegyek én, ne kelljen cipekednie. Reggeliztem, közben anyu megírta a listát, aztán félájultan indultam volna az ágyam felé, mire közölte, hogy jobb lenne, ha még délelőtt elmennék a boltba, mert később már lehet, hogy nem lehet kapni ezt vagy azt. Nagy levegő, mondtam, hogy jó, akkor kávé cigi, aztán megyek boltba. Fél 9-re hazaértem, teáztam meg elszívtam egy cigit, de közben képzeletben már az ágyamban feküdtem és az elmúlt éjszaka képeit szortíroztam, hogy melyik legyen az elalvás előtti gondolatom. Erre csörög a telefon. Stikkes volt az (erről még nem írtam, de alkalmi munkaként vállalok sofőrködést, majd egyszer kifejtem bővebben, hogy jött). Lényeg, közölte a srác (nincs jogsija, mert ittasan gyorshajtott...), hogy át kéne mennie az egyik szomszédos faluba, utána meg Soroksárra, lehetőleg még délelőtt. Belementem, de mondtam neki, hogy most csak akkor tudom vállalni a fuvarozgatását, ha fizet (volt már olyan, hogy fizetésképpen állta az aznap esti számlámat a kocsmában, vagy meghívott egy pizzára). Azt mondta, nem gond, úgyhogy fél 10-re jött, én addig ittam még egy kávét, meg próbáltam felébredni és nyitva tartani a szemem, de már kezdett hányingerem lenni a kávétól... Délután fél 3-kor már itthon is voltunk..! Betámolyogtam a lakásba, kajáltam, és éppen erőt gyűjtöttem, hogy elvánszorogjak az ágyamig, mire anyám hívott, hogy megszerelték a fűnyírót, 5-ig lehet menni érte. Tehát az ágyig vánszorgáshoz gyűjtött energiát átcsoportosítottam kocsiba beülős és autót vezetős illetve emberekkel kommunikálós energiává. Elhoztam a fűnyírót, most meg már nem merek az alvásra gondolni, meg az ágyam közelébe menni, mert attól tartok, megint közbejön valami, pedig már mindjárt kiesnek a szemeim. Az előbb írt Kedves, most olvastam vissza, milyen roppant frappáns és értelmes választ sikerült küldenem neki... Azt hiszem, mégis megpróbálom, igen, érzem, most aludni fogok! Muszáj!